KUL Alapítvány - ATV Reggeli Jam

Négylábú segítőink

A páciens nemcsak a terapeutával, hanem a lóval is bizonyos ideig intenzív, egymásra hangolódó, bizalommal teli kapcsolatba kerülhet.
Ló-mediált pszichoterápia, illetve gyógypedagógiai lovaglás a súlyos magatartászavarral küzdő, gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek esetében.
A tudatos lovasterápia 30-40 évvel ezelőtt jelent meg előszörNémetországban és Nagy-Britanniában. Magyarországon még gyermekcipőben jár ez a terület, de az utóbbi időben hazánkban is egyre elterjedtebbé válik. Korábban inkább csak a hippoterápiát alkalmazták a mozgáskorlátozottak, látás- és hallássérültek, illetve az értelmileg akadályozottak esetében mozgásrendszerük és érzékszerveik fejlesztésére. A legújabb tapasztalatok szerint azonban a lovasterápia számos más probléma esetén is óriási segítséget jelenthet – gyerekeknek, fiataloknak felnőtteknek egyaránt.

A lovasterápiának az évek során több fajtája alakult ki. Az egyik a gyógypedagógiai lovaglás, ennek során a ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait használják fel nevelő, fejlesztő célzattal. Ez a forma eredményesen használható értelmileg és tanulásban akadályozott, autista, hiperaktív, vagy magatartásproblémás egyéneknél.
A legfiatalabb ág a ló-mediált (vagy ló-asszisztált) pszichoterápia, melyben a ló segíti, erősíti a terápia folyamatát. Ebben a pszichoterápiás formában tehát a terapeuta, a páciens és egy terápiás ló vesz részt. Így a páciens nemcsak a terapeutával, hanem a lóval is bizonyos ideig intenzív, egymásra hangolódó, bizalommal teli kapcsolatba kerülhet. A terápia folyamán a ló többféle szerepet is betölt. Van egy „jégtörő funkciója”, ennek segítségével hamar megtöri a páciens védekező mechanizmusait, de fontos motiváló szerepe is van; a ló továbbá egy elfogadó, őszinte társ, aki erőt, biztonságot sugároz. Magára irányítja és megtartja a páciens figyelmét, erősíti az ént és az önkontroll érzetét. Emellett a ló kommunikációs partner is: fejleszti a szociális készségeket. A terápia során jól használható jellemzője még, hogy „viselkedéses tükörként” funkcionál, ami azt jelenti, hogy hűen tükrözi lovasa lelkiállapotát, annak legkisebb rezdüléseire is azonnal reagál.
A ló-mediált pszichoterápiával jelentős pozitív változásokat értek el többek között különféle magatartászavarokkal küzdőknél, szorongásos zavarok, személyiség- és viselkedészavarok esetén, affektív kórképekben szenvedőknél, szenvedélybetegeknél.
A tiszadobi Gyermekvédelmi Központ vezetője, Illésné Áncsán Aranka több mint két éve taníttatja lovagolni az állami gondozott gyerekeket. Ebben az otthonban nagyon sok nehezen kezelhető, enyhébb vagy súlyosabb magatartászavarokkal küzdő gyereket nevelnek.
2006 őszén a Nyíregyházi Fedeles Lovarda vezetője, Pócsik Gábor felajánlotta az otthonnak, hogy ingyen lovagolhatnak nála a fiatalok. Persze a gyerekek nem csupán lovagolnak, hanem elvégeznek mindenfajta feladatot a lovak körül, mint például a lovak befogása, ápolása, felszerelése. Emellett gyakran besegítenek az etetésnél, az istálló és lovarda kitakarításánál is.
Eleinte a legsúlyosabb problémákkal küzdő növendékek jártak a lovardába heti 1-2 alkalommal. A gyerekek nagyon hamar rájöttek arra, hogy a lovak közelében csak fegyelmezetten, higgadtan viselkedhetnek, különben saját magukat sodorják veszélybe. Néhány alkalom után pedig az is világossá vált számukra, hogy ha meg akarnak tanulni lovagolni, illetve ha biztonságban akarják érezni magukat a lovon, figyelembe kell venniük azt az élőlényt is, akinek a hátán ülnek, és nem tekinthetnek rá úgy, mint egy élettelen eszközre. Emellett figyelniük kell az oktatóra – és hallgatniuk is kell rá, csak így tudnak eredményt elérni. A Gyermekvédelmi Központnak ez óriási lehetőség volt, a gyerekek még ma is rendszeresen járnak Nyíregyházára.

Egy évvel később azonban még nagyobb vágya teljesülhetett az otthonnak: sikerült három saját lóra szert tenni. Már több éve gyűjtögetett az intézmény egy saját hátasra, de valahogy csak nem akart összegyűlni a pénz, pedig a hely, az istálló már adott volt, mivel évekkel ezelőtt pónikat tartottak itt.
2007 augusztusában azonban megérkezett Tim Cope, egy ausztrál kalandor, aki már több mint három éve úton volt három lovával. Mongóliából indult lóháton Magyarország felé, a célja az volt, hogy átélje a nomád népcsoportok vándorlását, megismerje életmódjukat.Tiszadobon is megszállt egy éjszakára, a lovait pedig a Gyermekvédelmi Központ szállásolta el. Már ekkor nagyon megtetszett Timnek a tiszadobi környezet, később még többször visszajött videofelvételeket készíteni, fotózni – és egy fantasztikus előadást tartani a gyerekeknek az útról. Az utazás ünnepélyes befejezése Ópusztaszeren zajlott, ahová a gyermekotthon lakói is hivatalosak voltak. Tim az ünnepség végén elmondta, hogy az út igazi hőseit, a lovakat itt hagyja Magyarországon, mert már nem tudja magával vinni őket – de eladni sem akarja, mert mint mondta, az ember nem adhatja el a barátait. Végül bejelentette, hogy a Tiszadobi Gyermekvédelmi Központnak ajándékozza a három lovat, mivel tudja, hogy az intézmény már régóta szeretne saját hátast növendékeinek.
A gyerekek öröme leírhatatlan volt. Ennél csak akkor voltak boldogabbak, amikor egy héttel később a három ló megérkezett Tiszadobra. Hamar megszokták a helyet, megnyugodtak a sok izgalom után, és pár nap múlva már teljesen otthon érezték magukat. Nemsokára egy nagy legelőt is kialakítottak nekik, ahol eleget mozoghatnak, és szabadon legelészhetnek.
Az otthon az összegyűjtött pénzt felszerelésekre tudta költeni, emellett adományként is kapott nyergeket és kantárokat Lóska Jánostól, a Magyar Lovasturisztikai Szövetség elnökétől (aki egyébként is nagyon sokat segít az intézménynek, hogy a lovakkal minden „rendben menjen”). Így két héttel a lovak megérkezése után elkezdődhetett a munka – s ők minden várakozást fölülmúltak. Nem csupán alkalmasak új feladatukra, de nagyszerű terápiás lovak. Nyugodtak, jóindulatúak, kitűnő természetűek.
A gyerekek rövid idő alatt nagyon megszerették őket, és mára rengeteget tanultak tőlük. Elsősorban fegyelmezettséget, önkontrollt, felelősségérzetet, kötelességtudatot (mely jellemzők sok esetben hiányoznak ezeknél a gyerekeknél), továbbá kitartást, együttműködést, céltudatosságot. A lovaglás, a lovakkal való foglalkozás emellett fejleszti gondolkodásukat, figyelmüket (néhány gyerek szinte teljesen képtelen volt figyelme összpontosítására). Fejlődik kommunikációs készségük, kapcsolatteremtési képességük (a lóval, az oktatóval, a társakkal, környezetükkel). Türelmesebbé, nyugodtabbá válnak.
Fontos még, hogy a gyerekek így kellemesen és hasznosan töltik szabadidejüket, miközben sikerélményeket szerezhetnek. Növekszik önbizalmuk (ami szinte valamennyi növendéknél gondot jelent), bátorságuk, ügyességük és fizikai erőnlétük. Emellett bővül élmény- és tapasztalati körük, új ismereteket szereznek.
Szert tehetnek a hatékony önérvényesítés képességére, miután megtapasztalják, mely viselkedésformákkal érhetik el céljaikat, és melyek nem alkalmasak rá. A lovakkal szemben sem a passzív visszahúzódás, sem az agresszió nem vezet eredményre, ezek a fiatalok pedig többnyire csak ezeket ismerték.
A gyerekek a lovaglás hatására jelentős emocionális fejlődésen mennek keresztül. Megélhetik a feltétel nélküli elfogadást, ami nagyon sok állami gondozott gyerek életéből hiányzik.
Természetesen a lovaglás, a lovakkal való foglalkozás nem lehet kizárólagos terápia. Önmagában nem oldja meg az állami gondozott gyerekek problémáit, nem szünteti meg egy csapásra magatartászavarukat. De kétségkívül hatalmas segítség, és nagyszerű kiegészítése lehet más jellegű terápiáknak. Sajnos azonban csak akkor működik, ha a gyerek érdeklődik iránta, szeretne vele foglalkozni. A Gyermekvédelmi Központban sok olyan gyerek, fiatal van, aki nem akar, nem mer lóra ülni. Ám így, hogy az intézmény saját lovakat tart, ezekre a növendékekre is jó hatással lehetnek az állatok. Ők is elidőznek néha a lovaknál, megsimogatják őket, megnéznek egy-egy lovas foglalkozást.
Idővel egyre több gyerek kezdett el lovagolni tanulni a tiszadobi gyermekotthonban. Vannak, akik egy idő után abbahagyták, néhányan csak időnként lovagolnak egy kicsit. De akadnak olyanok is szép számmal, akik annyira megszerették, hogy az első alkalomtól kezdve folyamatosan járnak. Akkor is mennek, ha éppen nem lehet lovagolni, csak segíteni a lovak körül. Néhányan közülük mára igazi lovasokká váltak, és a rajtengedély-vizsgára készülnek.
Fantasztikus élmény nézni ezeket a gyerekeket lovaglás közben. Akikkel régebben nem lehetett bírni, akik soha nem tudtak viselkedni, agresszivitásukkal, dühkitöréseikkel nem tudott mit kezdeni környezetük, most átszellemült arccal ülnek a lovon, fegyelmezettek, komolyak, büszkék – és közben nagyon jól érzik magukat, élvezik a lovaglás minden pillanatát…

Forrás: napidoki.hu

Álmaink

színen az összes szereplő, Magyar Lacit és Lakatos Lacit kivéve

Szereplők:

1. Zsigó Krisztián
2. Varga Andor
3. Algács Anikó
4. Orgován Márton
5. Jónás Klári
6. Jóni Dávid
7. Rostás Roland
8. Berki Misi
9. Jóni Klaudia
10. Boros Magdi

Bevezetés

Mindenki a babzsákokon, vagy mellette a földön ül, Krisztiánt nézik, hallgatják, vele együtt énekelnek: Caramel: Gyermekként álmodtam és ….

Magyar Laci bejön oldalról: Nagyon szép volt ez a dal, ilyen jó hangulatban jobban esik majd az elalvás is! Mindenki menjen a saját szobájába, gyerekek, mert kapcsolom a villanyt! Takarózz be Marcikám! Ejnye, Klárika! Miért nincs huzat a párnádon? Tessék szépen felhúzni! Na, várj, segítek, jó?

A gyerekek kezdenek elcsendesedni, mindenki elhelyezkedik, fekszik, csend van.

Magyar Laci: Aludjatok jól gyerekek, álmodjatok szépeket!

1. (Andor -)

Laci lekapcsolja a villanyt, megszólal egy halk, nyugtató zene, kb. 15 másodpercig szól, majd hirtelen égzengés, csattogás. Andor dobálja magát álmában. Bejön Klaudia, Roli és Misike, odakuporodnak az ágya mellé.

Lakatos Laci részegen tántorogva, ordítva jön be hátulról. A fény Andort világítja meg és mellette Misikét és Rolit, de látható az is, ami még a színpadon történik.

Lakatos Laci: Erzsi! Hol a bánatban vagy? Éhes vagyok! Hozzál valamit enni! Minek van itt ilyen átok sötét?

Klaudia: Csendesebben már, ne ordíts, alszanak a gyerekek!

Laci: Kuss legyen! Hozzad már azt a kaját, hányszor mondjam?! Laci lökdösi, rángatja Klaudiát, aki elbotlik. Laci tovább cibálja

Klaudia: Hozom, csak ne ordíts, felébreszted a kicsiket!

Andor: Apa, ne bántsd anyát!

Roli, Misike: Apa, ne!

Laci Klaudiát rángatva balra kimegy a színről, a kicsik is kimennek, Andor visszafekszik, tovább hánykolódik, majd a csendes, nyugtató zenére megnyugszik.

2. (Marci +)

Halkan szól a zene, 10 másodperc után váltás van a zenében, latin tánczene szó, amely egyre felerősödik. Marci felkel az ágyból, táncolni kezd, Anikó csatlakozik hozzá, együtt táncolnak. A zene végén hangszóróból éljenzés, taps. A gyerekek visszafekszenek az ágyba, ismét halk zene szól, mindenki békésen alszik.

3. (Klári -)

Ismét hangos, nyugtalanító zene, zajok? Hangos, erőszakos kopogás a hangszóróból. A fény Klárit világítja meg, aki láthatóan nyugtalanul alszik, hánykolódik. Klaudia odaül mellé Misikével és Rolival, simogatja Klári fejét, csitítgatja.

Laci a kopogás után bejön balról

Laci: Jó reggelt kívánok, anyuka! Megjött a gyerekek beutaló határozata, intézetbe kell vigyük őket! Ne akadályozza a munkát, segítsen őket kivinni a kocsihoz!

Klaudia: De hát arról volt szó, hogy még nem viszik el őket! Holnap már lesz villanyunk és tűzifát is szerzünk valahonnan!

Laci: Gyertek gyerekek, mennünk kell! Megfogja a kicsik kezét, Klaudia Klárikával megy utánuk, de Klári kintről visszaszalad, visszaveti magát az ágyra.

Klári: Anya, én nem megyek sehová! Itthon akarok maradni! Megszólal a zene halkan, lassan Klári is megnyugszik. A kellemes zene felerősödik, kb. 10 másodpercig szól, hangosan.

4. (Anikó +)

A fény Anikót világítja meg, aki mosolyog álmában. Közben Roli, Misike, Andor, Klári, Marci, Dávid, Klaudia és Magdi beülnek az iskolapadba. Anikó felkel és bemegy az órára.

Anikó: Jó reggelt Gyerekek! Ki ma a hetes? Jelentést kérek!

Roli: Tanárnéninek jelentem, az osztály létszáma teljes, nem hiányzik senki!

Anikó: Köszönöm Rolika! Üljetek le, és figyeljetek! Ma egy különleges állatról fogunk tanulni. Ez az állat a vízben él, és azt szoktuk róla mondani, hogy kedves és az ember jó barátja. Mit gondoltok, mi ez az állat?

Mindenki jelentkezik.

Anikó: Misike!

Misike: Szerintem a delfin.

Anikó: Úgy van, a delfin! Nagyon okos vagy. Na, lássuk csak, ki mit tud a delfinről?

Ki tudja megmondani, hogy mivel táplálkozik a delfin? Magdika!

Magdika: Szerintem halat eszik.

Anikó: Igen, jól tudod. Klárika! Szerinted miért mondjuk azt, hogy a delfinek nagyon okosak?

Klárika: Mert hangok alapján tájékozódnak és nevek szerint is megkülönböztetik egymást. Azt is hallottam, hogy beteg gyerekeknek is tudnak segíteni abban, hogy meggyógyuljanak.

Anikó: Úgy látom, hogy nagyon sok mindent tudtok a delfinekről. Szeretnétek élőben is látni delfint?

Mindenki: Igen, igen!

Anikó: Rendben, akkor hamarosan elmegyünk az állatkertbe, és megnézzük a delfineket!

Mindenki: Hurrá, jaj, de jó!

Elsötétedik a szín, a főszereplők visszafekszenek, a többiek kimennek a színről, Roli és Misike balra, Klaudia és Magdika jobbra.

Kellemes zene szól, a fény Dávidra vetődik, aki szépet álmodik, de hirtelen felriad, felül az ágyán.

5. (Dávid -)

Dávid: Apa! Anya! Jaj, anya, hová tűntetek? Csak álmodtam… Hát, mégis meghaltatok, nem vagytok itt velem, megint itt hagytatok! Nem akarok egyedül lenni! A szüleimet akarom! Nem akarok gyerekotthonban élni! Anya!

Közben Klaudia, Magdika, Misike és Roli átmennek a színpad másik oldalára. (Dávid mögött mennek át, hogy ne legyenek háttal a nézőtérnek, amikor beszélnek hozzá.)

Misike elmegy Dávid mellett, megsimogatja a fejét, továbbmegy.

Klaudia: Ne sírj, nem vagy egyedül!

Magdika: Látod, én sem sírok, pedig nekem is rossz!

Rolika: Meglátod, jó lesz itt! Jössz játszani?

A színpad ismét elsötétedik, Dávid visszafekszik, elalszik.

6. (Klári +)

Szomorú, lágy zene, ami hamarosan vidámabbra vált. A fény Klárikát világítja meg. Rolika és Misike egy piros futószőnyeget gurít végig a színpadon. Lacinál mikrofon, közben szól a zene.

Lakatos Laci: És most jöjjön az idei tavaszi kollekció legújabb darabja. Igen, ismételten a vidám színeké a főszerep! Világhírű modellünk Párizsból érkezett haza, kifejezetten azért, hogy Önöknek megmutathassa ezt a szép darabot!

Klárika végigsétál a színpadon, tesz néhány tánclépést, visszasétál a szőnyegen. A hangszóróból taps, bravó, bravó bekiabálások. A hangok halkulnak, Klárika visszafekszik a helyére.

7. (Anikó -)

Egyre hangosodó, szomorú zene szól, néhány hangos zaj, csattanás. A színpadra bejön Klaudia. Széket hoz a kezében, leteszi, majd ráül. A zsebéből gyógyszeres dobozokat vesz elő, szétszórja a szék mellé. A fény Anikót mutatja, aki rosszul alszik, majd felébred. Meglátja a széken eszméletlenül fekvő Klaudiát. Odaszalad hozzá, közben észreveszi a földön szétszórt gyógyszeres dobozokat, egyiket-másikat felveszi, nézi. Kiabál, közben Klaudia fejét simogatja.

Anikó: Anya, mi van veled? Jaj, anya, mit csináltál? Istenem, segítsen valaki! Mentőt!

Elsötétedik a szín, Anikó visszafekszik, láthatóan rosszul alszik, dobálja magát. Közben Klaudia összeszedi a gyógyszeres dobozokat, kimegy, a széket is kiviszi.

8. (Andor +)

Halk, lágy zene szól, ami lassan átvált a break zenére. A zene egyre hangosabban szól. A fény Andort világítja meg. Bejön Roli, Magdi, Misike, táncolnak. Közben Marci is csatlakozik hozzájuk, majd a végén Andor is.

Tánc.

9. (Marci -)

A tánc végén Andor és Marci visszafekszenek a helyükre, a többiek kimennek oldalra.

Még folytatódik halkan a zene, majd dörgés, csattogás. Misike és Roli visszamennek a színpadra. A fény Marcit világítja meg. Roli és Misike ébresztgeti Marcit.

Roli: Marci! Marci! Éhes vagyok és félek is! Együnk valamit Marci!

Marci: Nincs itthon semmi, nem tudok nektek mit adni!

Roli: Hol vannak anyáék? Mikor jönnek már?

Marci: Nem tudom, de biztos haza jönnek valamikor! Ne nyafogjatok, feküdjetek szépen vissza!

A kicsik kimennek a színpadról, Marci visszafekszik.

10. (Dávid +)

Kellemes, vidám zene szól, mint valami lovasversenyen. A fény Dávidot mutatja, aki láthatóan szépet álmodik, mosolyog, majd felül. Fejére teszi a lovaskobakot, hóna alá veszi a nyerget és előre jön. A közönségnek beszél.

Dávid: Ez a lovaglás most nagyon jó volt! Pajkos gyönyörűen ment, még vágtattunk is! Egyszer úgyis híres lovas lesz belőlem! Megnyerem az összes versenyt és saját lovat veszek magamnak!

Magyar Laci jobbról bejön, odamegy Dávidhoz.

Árpi bácsi! Árpi bácsi! Találtam egy szép verset, meg tetszik hallgatni? Egy kiscsikóról szól, az a címe, hogy Mirza! Simon István írta.

Dávid elmondja a verset, majd visszafekszik.

Befejezés

Minden gyerek alszik, csend van, majd bejön Magyar Laci.

Magyar Laci: Gyerekek! Jó reggelt! Ébredezzetek, mert hamarosan indulni kell az iskolába.

Klárika: Máris kelni kell? Olyan érdekes dolgokról álmodtam, Árpi bácsi!

Magyar Laci: Majd később elmeséled, jó, Klárikám? Most bekapcsolom nektek a zenét, hátha gyorsabban megy a felkelés…

Kifelé tart, közben odamegy a magnóhoz, úgy tesz, mintha bekapcsolná.

Krisztián már korábban felült az ágyán, most kezébe veszi a gitárt és énekelni kezd.

Krisztián: Múlnak a gyermek évek, nincs visszaút…

Mindenki bejön a színpadra, leülnek, mint a darab elején. A refrénnél mindenki feláll, együtt éneklik a dal végét.

A zene végén mindenki meghajol, együtt, kézfo

Tiszadobi gyermekek előadásaDebrecenben

agyarországon megközelítőleg 20 ezer gyermek él a családjától elszakítva, gyermekotthonokban, vagy nevelőszülőnél.

A gyermekotthonokban nem árva gyermekek élnek, többségének van családja. Annak, hogy ezek a gyermekek nem élhetnek otthon, legfőbb oka a szegénység.

A szegénység, ami kilátástalanná teszi az emberek életét. A szegénység nem csak azt jelenti, hogy nincs mit enni. A tehetetlenség dühöt, agressziót, alkoholizmust szül. Ennek a helyzetnek legnagyobb vesztesei pedig a gyermekek, akik semmiről sem tehetnek.

A gyermekotthonokban nincsenek nyugodt éjszakák. A gyermekeket nyomasztó álmok gyötrik, melyekben megjelennek az elszenvedett pillanatok.

Néha azonban szépek az álmok. Ilyenkor boldog felnőtt életet álmodnak maguknak….

KUL Alapítvány

KUL Alapítvány

Egy kiállítás

A mi meséink

Alkotások a nyomor széléről

– kiállítás –

2011. január 19-28.

Debreceni Egyetem Élettudományi Centrum

Debrecen, Egyetem tér 1.

A kiállítás témája: mélyszegénységben élő roma gyerekek illusztrációi cigány mesékhez

Megnyitó – 2011. január 20-án 10 óra

A megnyitó után beszélgetés az Egyetemi Templomban a kiállításról, az alkotókról, cigányságról, szegénységről, kirekesztettségről

Kérjük, hogy aki szeretne résztvenni a beszélgetésen, jelezze a lenti elérhetőségek valamelyikén!

Beszélgetőpartnerek:

L. Ritók Nóra, Igazgyöngy Alapítvány

Illésné Áncsán Aranka, Tiszadobi Gyermekotthon

Igazgyöngy Alapítvány

projektje

További információ:

Esélyek Háza

E-mail: hajdubihar@eselyh.hu

Telefon: 52/537-111, 20/276-1151

Húsvéti köszöntő

Minden kedves Barátunknak, támogatónknak Áldott Ünnepet kívánunk!