Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében

Népszerű bejegyzések

Follow by Email

Népszerű bejegyzések

Népszerű bejegyzések

Analog Clock

Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében

2011. augusztus 27., szombat

Tiszadobi Gyermek és Ifjúságvédelmi Egyesület filmje

Kérlek, segíts!

http://www.kozosen.hu/php/segitjuk-a-csaladon-kivul-nevelkedo-g yereket.php

Kedves Barátaink! Nézzétek meg az otthonunk filmjét a nyári programjainkról, szavazzatok, ha tetszik és adjátok tovább a hírt! Köszönjük! http://www.kozosen.hu

A Tiszadobi Gyermek és Ifjúságvédelmi Egyesület filmjére kellene lehetőleg! "Adni jó" a címe!
Köszönjük!

2011. június 30., csütörtök

Kétszázezer veszélyeztetett gyermek Magyarországon

Magyarországon körülbelül húszezer gyermek él gyermek- vagy lakásotthonokban, illetve nevelőszülőknél gyermekvédelmi gondoskodásban. Számuk évről évre növekszik. A gyerekek fele 11 és 18 év közötti, tehát éppen problémás korban lévő tinédzser. A kérdéskört a hírtTV Iskolapélda című műsora járta körbe.

Jelenleg 604 gyermekotthon található hazánkban, az állami támogatás a mindennapi igények mindössze 30-40 százalékát fedezi. A gyermekek átlagosan 5 évet töltenek el egy otthonban. Az általános iskolával egybekötött oktatást intézményen belül végzik, rájuk az ott dolgozó pedagógusok különösen nagy befolyással vannak, hiszen ők alakítják világképüket. A gyerekvédelmi gondoskodásban élők háromnegyede serdülő, akik könnyen befolyásolhatóak és könnyebben tévednek rossz útra is.

A hírTV Iskolapélda című műsorában három szakember, Illésné Áncsán Aranka, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat gyermekvédelmi központjának vezetője, Apáthy Judit, a Kul Alapítványvezetője és Bozsoki Róbert, a Hűvösvölgyi Gyermekotthon igazgatója tárta fel a probléma gyökereit.

Ki is a veszélyeztetett gyermek?
Bozsoki Róbert elsőként arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg körülbelül kétszázezer veszélyeztetett gyermek él Magyarországon, és tíz százalékuk él állami gondoskodásban. Ebbe a kategóriába alapvetően azok tartoznak, akik alkoholista, züllött vagy krónikusan beteg szülő gyermekei, esetleg felbomlott, és ezáltal talaját vesztett család elhanyagolt utódai. Szintén ide tartoznak azok a bölcsődékben, óvodákban és iskolákban tartósan kirívó magatartású, neurotizálódott serdülők, illetve a tanulásban lemaradt, túlkoros gyermekek is.
A Hűvösvölgyi Gyermekotthon igazgatója ugyanakkor kitért arra is, ismeretségi körében olyan családok is találhatóak, ahol a szülők 9 gyermeket nevelnek 26 négyzetméteren. Nemcsak nevelik, iskolába járatják és etetik őket, még lehetetlen körülmények között is – jegyezte meg.
Illésné Áncsán Aranka, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat gyermekvédelmi központjának vezetője szerint a veszélyeztetett gyermekek száma stagnál. Magyarázatképpen hozzátette: az 1997-es gyermekvédelmi törvény megalkotása után felálltak azok a gyermekjóléti szolgálatok, melyek komoly szakmai tevékenységének köszönhetően a gyermekek egy része otthon tudott maradni, különböző családi támogatás segítségével. Kiemelte azt is, hogy az intézmények látókörébe azok is bekerültek, akiket az előző struktúra alatt nem tartottak volna veszélyeztetettnek. Véleménye szerint, - melyet Bozsoki Róbert is megerősített - a gyermekvédelem a szociális prioritások végén kullog.
Regionális eloszlások: a gyerekek leképezik a társadalmi problémákat
Regionális szinten is komoly különbségeket lehet felfedezni, és az eloszlások egy az egyben leképezik az ország helyzetét. Nem meglepő módon Borsodban, a Hajdúságban és Szabolcsban található a legtöbb gyermekotthoni ellátásra szoruló. Míg Vas megyében néhány százat tartanak számon, addig Szabolcsban mintegy kétezret. A Hűvösvölgyi Gyermekotthon vezetője is megerősítette a számadatokat. Mint mondta, a fővárosiak száma nem emelkedett, sőt valamelyest csökkent, ezért számos ilyen intézményt szüntettek meg az elmúlt években.
Kitörési lehetőségek
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat gyermekvédelmi központjának vezetője a korosztályi problémákról is beszélt. Kifejtette: a törvény szigorodásának köszönhetően az egyre magasabb korosztályból érkeznek a gyerekek, akik már devianciával érintettek, azaz bűnelkövetők voltak. „Sokkal nehezebb velük dolgozni” – ismerte el a szakember.
Éppen ezen a helyzeten kíván segíteni a Kul Alapítvány. Vezetője, Apáthy Judit a részletekről szólva úgy fogalmazott, elsősorban az intézményben élő fiatalokat a családban nevelkedőkkel próbálják összekapcsolni. Táborokat és egyéb más programokat szervezünk számukra – fűzte hozzá, rámutatva: egy-egy életvezetési klub, és a rendszeres foglalkozások segítségével kijöhetnek ugyanis a rejtett tehetségek.
Ezeknek a gyerekeknek rendkívül kevés kitörési pontjuk van az életben, ezért kell mindent megadnunk számukra, és ki kell deríteni, kinek, mihez van érzéke, kit, mi érdekel, és mi felé lehet elindítani – erősítette meg a Kul Alapítvány vezetőjének gondolatait Bozsoki Róbert, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanulás segítségével akár 24 éves koráig is a rendszeren belül tudják tartani a gyerekeket. Ennyi idő pedig elég ahhoz, hogy két, akár három szakmát is elsajátítsanak. A szakember szerint azonban a legtöbbjükből hiányzik a kitartás, ezért is van szükség ilyen alapítványi segítségre. Az elmúlt időszak eredményei szerint valóban így van, hiszen több pozitív példát is lehet említeni. A Kul Alapítvány támogatta ugyanis többek között Oláh Ibolyát, aki a Megasztár győztese volt néhány éve Magyarországon.

2011. június 5., vasárnap

Pedagógus Napon


Az iskola megbetegíti a gyerekeket - interjú Vekerdy Tamás pszichológussal
Vekerdy Tamás szerint a mai magyar iskolát az épülettől az írástanításig gyerek nélkül találták ki. Ha a diák túl jól alkalmazkodik elvárásaihoz, megbetegedhet. Nincs értelme a rohanásnak, a tananyag bebiflázásának, mert annak jórészét úgyis elfelejtjük. Persze vannak azért jó példák, gyermekközpontú iskolák is Magyarországon.
Balla István
2007. szeptember 3. 03:00

Az ismert pszichológus, oktatáskutató szerint a mai magyar iskola számos dolgot nem tud a gyerekekről, s nem is kíváncsi rájuk. Vekerdy Tamás úgy véli, amit régebben a tanítónők ösztönösen tudtak a kisdiákokról, már elfelejtettük, amit pedig a tudomány ma már egzaktan tud a gyerekről, még nem jutott el az iskolákba. Így egy sor olyan dolog történik a nevelés-oktatás során, amely nem veszi figyelembe a gyerekek testi-lelki fejlettségét. A Pedagógiai Alternatívák Központjának vezetője egyik könyvének azt a címet adta: „Az iskola betegít”.

Hogyan betegít az iskola? Mondana erre példákat?

Kedvenc példám az írástanítás. Amikor a régi tanító néni írni tanította a gyerekeket, azt mondta: „Kisfiam menj haza, kérj édesanyádtól újságpapírt, terítsd ki a konyhakőre, és a legvastagabb postaironnal kerekíts rajta!” Így kezdődött az írástanítás. Mára elfelejtettük a nagy papírokat, a palatáblát, és még az elemi iskolások füzeteinek sorközét is összenyomtuk és belehúztunk még két sort, mint a gyorsírófüzetbe. A gyerekek kezébe tűhegyes HB-s ceruzát adtunk, ezzel kell beraknia a kis kampóit arra a hihetetlenül pici helyre. (Vigyázva arra, hogy meg ne nőjön az a kampó a sor vége felé!) Évekkel ezelőtt a kéz funkcionális anatómiájával foglalkozó szakemberek megállapították, hogy a régi tanító néninek volt igaza. A kisgyerek kézfeje nincs kész a háromujjas ceruzafogásra. (Egy friss magyar vizsgálat szerint a hatodik életévét betöltött gyerekek 93 százalékának, a hétévesek 83 százalékának nincs kész a keze erre.) Mégis sok helyen az iskola kiadja a jelszót: „Karácsonyra ír-olvas a gyerek!” Márpedig, ha ezt erőltetjük, görcsös lesz az írásuk, és megnehezíti a biztos íráskészségük kialakulását.

Vagy egy másik példa. A gyereknek azért „nagy a feje”, mert kifejlett felnőtt agyveleje van. Tüdőlebenyeinek felszíne viszont ötöde a felnőttének. Tehát a gyerekszervezetnek egyötödnyi tüdővel kell ellátnia a felnőttével egyező méretű agyat. Ez csak akkor lehetséges, ha az a kisdiák négy-öt órát rohangál és üvöltözik a szabad levegőn. Az iskolában viszont rendesen kell ülni, netalán még a szünetben sem lehet kimenni az udvarra, mert ott sár van. Csak csendben, párosával lehet sétálni a példátlanul szűk folyosón. A gyerek folyamatos oxigénhiányos állapotban van az iskolában.

A lányok jobban alkalmazkodnak

Miért a kisfiúkat szokták „rosszabbnak”, elevenebbnek mondani a tanítók? A lányok jobban alkalmazkodnak az iskolához?

Valóban mondják, hogy a kislányok aranyosak, kedvesek, jók, öröm velük dolgozni. A fiúk ostobák, agresszívek, gonoszak, kínszenvedés velük együtt lenni. Nemes Lívia és munkatársai ugyanakkor kimutatták, hogy a lányok között nagyobb arányban fordul elő iskoláskorban pszichoszomatikus - fejfájással, szédüléssel, szemkáprázással, hányingerrel, gyomorfájással, hasmenéssel járó - megbetegedés. (Pedig tudjuk, hogy az iskola hatásai nélkül a fiúk mindig betegebbek, mint a lányok. Már születéskor kicsit több fiú hal meg, aztán is mindig többen vannak az orvosnál, kórházban, pszichológusnál, a nők tovább is élnek.)

Ha jobban alkalmazkodnak az iskolához, felveszik annak „ritmusát”, akkor mi az oka ennek?

A lányok látszólag valóban jobban alkalmazkodnak az iskolához. Jók, szorgalmasak. A baj épp az, hogy túl jól teljesítenek. Egy olyan iskolához alkalmazkodnak, amely, ha alkalmazkodnak hozzá, megbetegíti őket. Nem gyerekre szabott az egész iskola sem módszerében, sem felépítésében, sem időbeosztásában. Mi az például hogy 45 perces óra? Ilyen nincs. A kisgyerek 6-12 percig tud figyelni, és ez az idő lassan nő. (A zseniális tanító esetleg váltogatja az órai foglalkozásokat.) Ha viszont mesélek nekik, és utána esetleg el is játszhatjuk közösen a mesét, akkor már bent vagyunk 75 perce a teremben, és még pisilni sem ment ki senki. S ezeket lehetne sorolni a végtelenségig. A magyar iskola az épülettől az írástanításig gyerek nélkül van kitalálva.
Forrás: fn.hu

2011. május 20., péntek

Ferge Zsuzsa: Szegény gyerekek!


„Legyen szó egészségről, oktatásról, anyagi jólétről, mindenütt lesznek az átlagnál rosszabb helyzetű gyerekek. A perdöntő kérdés az, hogy mekkora a lemaradásuk. Valószínűleg van egy pont, amelyen túl a lemaradás nem elkerülhetetlen végzet, hanem politikafüggő, és nem egyszerű egyenlőtlenség, hanem igazságtalanság” – írja az UNICEF, az ENSZ gyermekvédelmi szervezete. A kormány Nemzeti együttműködés programjában markánsan megjelent a szegénység és kisebb nyomatékkal az egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló kormányzati szándék. Az egészségügy esetében, írja a program, „aggasztó mértéket öltenek az egészségi állapot térségi és társadalmi egyenlőtlenségei is… Kiemelt cél a lakosság egészségi állapotának javítása és a területi különbségek csökkentése”. Az iskolának, pontosabban „az oktatás-nevelésnek kiemelt feladata van a társadalmi szolidaritás, az egyenlőtlenségek kiegyenlítésében”.
A program valósághű diagnózisokat ad munkanélküliségről, mélyülő szegénységről, a nyomorban tengődő gyermekekről és arról, hogy „nem lett jobb a gyermekeknek, ahogyan pedig a szocialisták programja meghirdette. A legszegényebbek közvetlen támogatására az állam jelenleg is csupán a költségvetés kiadásainak egy százalékát költi el”. (75. o.) Ennyire világos diagnózis után evidensnek tűnt, hogy az új kormányzó párt azonnal megkezdi a terápiát, megállítja és megfordítja a korábbi kormányok szegényellenes politikáját. A már meghozott és még tervezett jogszabályokból kibontakozó törekvések ennek az ellenkezőjére utalnak.
Az egyenlőtlenség nem azonos az igazságtalansággal, de nagyon közel áll hozzá. Igazságos-e, hogy amikor már elég forrás van Magyarországon ahhoz, hogy megszűnjön az éhezés és fázás, mégsem jut elég étel, tüzelő, cipő a gyerekek harmadának-negyedének? Igazságos, hogy ha szegény valaki, akkor tíz évvel kevesebbet él, mint ha jómódú? A tömegnyi igazságtalanság csökkentésében sokan sokat segíthetnek, de a fő felelősség az államé.
Magyarországon a mérhető jövedelemkülönbségek az európai átlag körül vannak, ám így is nagyok. Az alsó és felső jövedelmi tized között hét-nyolcszoros a különbség. (A vagyoni különbségekről nincs adat). A kormányzatnak kevés közvetlen eszköze van a jövedelmi és vagyoni szélsőségek korlátozására. Ezek közül legfontosabbak az adók, amelyek esetleg fent korlátozhatnak, és a szegényeknek nyújtott juttatások, amelyek az alsó szintet emelhetik. Mindkét eszköz ma az igazságosság nevében elvárható iránnyal ellentétesen változik. Az adók esetében a kormányzat már 2010 nyarán kiütötte saját kezéből az egyenlőtlenség-újratermelés korlátozásának egyik fontos eszközét, amikor az egyenesági rokonok között megszüntette az örökösödési illetéket, bármekkora legyen is a vagyon. A magas jövedelműeket szolgálja a tőkejövedelmek és vállalkozások egyre kedvezőbb adóztatása – kivéve persze a különadóval sújtott (sajátosan kiválogatott) ágazatokat és vállalatokat. Hivatalos kormányzati tájékoztatás szerint „2011 lesz az első teljes adóév, amikor a hazai vállalkozások 500 millió forintos adóalapig a korábbi 19 százalék helyett mindössze 10 százalékos társasági adót kell hogy fizessenek”, és már törvény rögzíti azt is, hogy 2013-tól ez a határ is megszűnik, a társasági adó mindenkinél 10 százalékos lesz. (A tőkejövedelmek adója a munkajövedelmeknél is kedvezőbb.)
A személyi jövedelemadó egységes kulcsa is tovább erősít egy sor egyenlőtlenséget. Mellesleg: egységes adókulcs Európában Monacón (0 kulcs) kívül csak a volt „keleti blokkban” van, ám ott, egyelőre Lengyelország és Szlovénia kivételével, mindenütt. (2010. októberi adatok szerint a világban is csak két-három további példa van erre: Szaúd-Arábia 20, Virginia-szigetek 0 százalék.) Magyarországon az adókulcs csökkentése a magas jövedelműek számára 147 milliárd forint többletet jelent. A családi adókedvezmény átalakítása további 145 milliárd forintot biztosít a gyerekes családoknak, ami csaknem a fele a családi pótlék teljes összegének – vagyis akár 40-50 százalékkal emelhető lett volna a családi pótlék, ami kiemelt segítséget adott volna a gyerekeseknek, kivált a sokgyerekeseknek, a gyereket egyedül nevelőknek. Ám az adókedvezmény formájában nyújtott növekmény csak azokhoz ér el, akik igénybe tudják venni. Az egygyerekesek havi 120 ezer, a kétgyerekesek havi 170 ezer, a háromgyerekesek havi 490 ezer forint bruttó kereset mellett tudják a teljes kedvezményt – gyerekenként havi 10, 20, illetve 33 ezer forintot – érvényesíteni. Ha van kereső, ez az egy- és kétgyerekesek zöménél még menni fog, a nagyobb családoknál ritkán, hiszen kevés családnak van havi félmillió jövedelme. Akinek van, annak 2011-től csupán a gyerekek okán évi 1,2 millió forinttal nő a jövedelme. A jövedelemeloszlás alsó régióiban viszont a gyermekek 35-40 százaléka olyan családban él, amelyben vagy nincs kereső, vagy olyan kevés a kereset, hogy elvesztik az adókedvezmény zömét. A gyerekek több mint harmadánál tehát az adóreform nyomán marad a nem indexelt, csökkenő reálértékű családi pótlék, a csökkenő jövedelem.
Természetesen nem az a baj, hogy a gyerekesek támogatása nő. A probléma az, hogy e támogatás csak a felső- és középosztálynak jár. (Egy másik, itt nem részletezhető nehézség az, hogy a családi adókedvezmény a gyermektelenek szempontjából az elvben elutasított és igazságtalannak tartott „gyermektelenségi adóként” működik.) A kormány tájékoztatását idézve „Az egykulcsos adózás és a társasági adó csökkentésének köszönhetően 600-700 milliárd forinttal több marad a magyar lakosságnál és a vállalkozásoknál” – tegyük hozzá, többnyire az átlag feletti jövedelműeknél. Ez látszik megfelelni a kormányzat kimondott szándékának a középosztály erősítéséről. Csak hát egyfelől az igazi nyertes (miként a vagyonok örökölhetőségénél) inkább a felső-, mint a középosztály. Másfelől kegyetlen kérdés, amire én nem tudok igenlő választ adni, hogy a középosztály erősítése történhet-e a szegény gyerekek rovására? Biztos, hogy igazi az erősödés, ha nem veszünk tudomást arról, milyen következményekkel járnak a nekünk nyújtott kedvezmények? Erkölcsileg is erősít, ha tudjuk, hogy saját családunk körülményeinek javításával a kormányzat tudatosan rontotta tovább a gyerekek szegényebb harmadának helyzetét?
A kisebb keresetűek jó részénél – nagyjából havi 250-300 ezer forint alatt – jól érzékelhető lesz a szja lefelé terjeszkedésének és a félszázalékos nyugdíjjárulék-emelésnek a kedvezőtlen hatása. E mellett teljes egészében őket sújtja az adójóváírás csökkentése. 2011-ben csak ez a döntés 96 milliárd forintos veszteséget okoz „lent”. A lépés érthetetlen. Adam Smith óta az egyik adóztatási alapelv, hogy egy a legalapvetőbb szükségleteket fedező összeg alatti jövedelem nem adóztatandó. Ezt az elvet a világ országainak túlnyomó többsége követi, vagy 0 kulcsos adósávval, vagy az adóalapból leírható összeggel. A nem adózó jövedelemrész szokásosan az eltartottak számával nő, és magasabb jövedelmek mellett csökken. Az elvetMagyarország 1988-tól mindig csak részlegesen alkalmazta. Maga az öszszeg (0 kulcsos sáv) az 1988. évi induláskor még megfelelt az elveknek, az adósáv felső határa a minimálbér fölött volt. Emellett létezett, elsősorban a munkavállalók közlekedési költségeinek ellensúlyozására havi 1000 forintos adójóváírás. Az adómentes határ azonban – különösen reálértéken számolva – fokozatosan csökkent, majd 1996-ban megszűnt. Eközben az adójóváírás olykor megszűnt, olykor visszatért kisebb-nagyobb összegekkel. A költségvetési források növelésének hol erősebb, hol gyengébb érdekén kívül eddig nem találtam elvi magyarázatot arra, hogy miért volt és maradt az adójóváírás ennyire bizonytalan. Mára a jóváírás összege szinte szimbolikussá vált. A tervek szerint két év alatt a 0 kulcsos sáv sorsára jut, teljesen megszűnik. Újabb távolodás Nyugat-Európától.
A szegények helyzetét tovább rontja az ellátások kurtítása. A válságok során elszenvedett veszteségek többnyire arányosak azzal, hogy ki milyen védekezési technikák mozgósítására képes. Ebből következik, hogy ha csak nem történnek különleges erőfeszítések a védelmükre, akkor többnyire a mindenféle forrásokban szegények a legnagyobb vesztesek. A hatékony, széles körű védelem leginkább az állam dolga lenne. Ezért terjed Európa nyugati térfelén a szociálisminimum, azaz olyan pénzbeli ellátási rendszer, amely a társadalom minden tagja számára biztosítja a minimális szintű, szűkös, de mégis elviselhető megélhetést. Magyarország ezt az elvet sosem vette komolyan. Ez a válság bekövetkeztével a korábbinál is nagyobb károkat okoz. A szegények védelme szokás szerint ezúttal is minimálisra sikeredett. A kevés jó példa egyike a kilakoltatási moratórium, ami azonban csak 2011 áprilisig ad védelmet azoknak, akiket adósságbehajtás vagy otthonvesztés fenyeget. 2010 végén több mint százezer végrehajtással fenyegetett ingatlanról és egymillió feletti adósról szólnak a hírek. Egyelőre – számos ilyen javaslat ellenére – a gyermekes családok kilakoltatása ellen sincs védelem.
Az ellátások – családi pótlék, segélyek – zömének reálértéke 2008 óta mintegy 15 százalékkal csökkent az indexálás elmaradása miatt. A nyugdíjminimum összege, amely a legtöbb segély számítási alapja, negyedik éve 28 500 forint. Ennyi a gyes vagy a munkanélküliek bérpótló támogatása is. A segély ennél kevesebb. Noha a munkanélküliség 2011-ben minden valószínűség szerint inkább nő mint csökken, az eddigieknél kevesebb vagy alig több jut munkanélküli ellátásokra, közmunkára, segélyekre. Ez utóbbiak összege továbbra sem éri el a sokat emlegetett határt, a GDP egy százalékát. A közfoglalkoztatásra 2010-ben 116, 2011-ben 64 milliárd jut. Nem mindenkinek fog tehát munka és ezzel minimálbér jutni. Annál kevésbé, mert az új közmunkaprogram a többségnek csak négyórás munkát, azaz havi 39 ezer forint bruttó bért szán. Az összes felsorolt szegénységenyhítő tétel – a közmunkától a rendkívüli segélyig – bár két és félmillió szegény, ezen belül egymillió gyerek életét lenne hivatott könnyíteni, együtt is alig teszi ki a 28 ezer milliárdos GDP három százalékát. A „legszegényebbek közvetlen támogatásának” korábban a jelenlegi kormány által sérelmezett szűkmarkú összege tovább zsugorodott.
A Központi Statisztikai Hivatal által számított létminimum, amely minden szükségletet szűkösen elégít ki, de lehetővé teszi a rezsi kifizetését, egy kétgyerekes családnál 2011-ben 260 ezer forint körül volt. A segélyen élő család pénzjövedelme – már ha mindent megkap, ami „jár”, ami nem általános – alig éri el a 100 ezer forintot. Ennyi jön össze 28 500 forint bérpótló juttatásból, 27 ezer forint családi pótlékból, mondjuk – bőkezűen számítva – 25 ezer forint kiegészítő vagy rendkívüli segélyből, lakástámogatásból, alkalmi jövedelemből, meg abból, ha a gyerekek ingyenes óvodai-iskolai étkezésének árát is átszámítjuk pénzre. A létminimum és a tényleges jövedelem közti 150 ezer forint feletti hiány akkor sem szüntethető meg, ha szigorítjuk a minimumot, vagy kicsit több feketemunkát nézünk el. Az adatokból sajnos az is következik, hogy ha van is egy kereső, de a minimálbér körüli a bére, akkor a „kell és a van” közötti jövedelmi szakadék legföljebb felét tudja áthidalni. Ha nincs kereső, az szükségképpen jelent nélkülözést, fizetésképtelenséget és eladósodást, további súlyos következményekkel. Csak részben enyhíti a szegénységet, ha van egy alacsony jövedelmű munkavállaló, és még kevesebb munkára ösztönzést jelent a félmunkaidő, pláne minimálbéren. Gyakran fölmerül, hogy a pénzbeli ellátásokat részben vagy egészben meg kellene szüntetni, mert a szegények elkocsmázzák, elszórják a pénzt. Ez a kérdés is túl messzire vezet, de legalább két megjegyzést tennem kell. Számos kutatás és helyi tapasztalatgyűjtés bizonyítja, hogy persze, a szegények, (és a nem szegények) néhány százaléka elissza, eljátékgépezi a pénzt. Ők a hangosak és láthatók. A szegények túlnyomó többsége, 90–95 százaléka csendben kínlódik, és elsőnek a gyerekeknek próbál enni adni, már ha az uzsorás nem gyorsabb.
A középosztály erősítésére fordított 600–700 milliárd forintot valahogyan pótolni kellett a költségvetésben. A nem feltétlenül pozitív hatású különadókon, illetve a visszamenőleges adóztatáson túl számos megszorítás történt, amely mind elsősorban a szegényeket érinti. Túl azon, hogy pénzjövedelmüket – inflációval és szigorításokkal – kurtítják, többnyire romlik a központi vagy helyi költségvetésekből fedezett szolgáltatások – oktatás, szociális munka, hajléktalan ellátás, stb. – központi fedezete és színvonala. A jobb helyzetűek ezt a saját erejükből tudják kompenzálni. A szegények azonban elszenvedik a következményeket.
A szegénység már 2007 és 2009 között is nőtt. Az új kormányzat eddigi lépései alapján a további szegényedésnek nagy a valószínűsége. E folyamatokban a gyerekek a legnagyobb vesztesek közt vannak.
Forrás: NOL

2011. április 4., hétfő

Négylábú segítőink


A páciens nemcsak a terapeutával, hanem a lóval is bizonyos ideig intenzív, egymásra hangolódó, bizalommal teli kapcsolatba kerülhet.
Ló-mediált pszichoterápia, illetve gyógypedagógiai lovaglás a súlyos magatartászavarral küzdő, gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek esetében.
A tudatos lovasterápia 30-40 évvel ezelőtt jelent meg előszörNémetországban és Nagy-Britanniában. Magyarországon még gyermekcipőben jár ez a terület, de az utóbbi időben hazánkban is egyre elterjedtebbé válik. Korábban inkább csak a hippoterápiát alkalmazták a mozgáskorlátozottak, látás- és hallássérültek, illetve az értelmileg akadályozottak esetében mozgásrendszerük és érzékszerveik fejlesztésére. A legújabb tapasztalatok szerint azonban a lovasterápia számos más probléma esetén is óriási segítséget jelenthet – gyerekeknek, fiataloknak felnőtteknek egyaránt.

A lovasterápiának az évek során több fajtája alakult ki. Az egyik a gyógypedagógiai lovaglás, ennek során a ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait használják fel nevelő, fejlesztő célzattal. Ez a forma eredményesen használható értelmileg és tanulásban akadályozott, autista, hiperaktív, vagy magatartásproblémás egyéneknél.
A legfiatalabb ág a ló-mediált (vagy ló-asszisztált) pszichoterápia, melyben a ló segíti, erősíti a terápia folyamatát. Ebben a pszichoterápiás formában tehát a terapeuta, a páciens és egy terápiás ló vesz részt. Így a páciens nemcsak a terapeutával, hanem a lóval is bizonyos ideig intenzív, egymásra hangolódó, bizalommal teli kapcsolatba kerülhet. A terápia folyamán a ló többféle szerepet is betölt. Van egy „jégtörő funkciója”, ennek segítségével hamar megtöri a páciens védekező mechanizmusait, de fontos motiváló szerepe is van; a ló továbbá egy elfogadó, őszinte társ, aki erőt, biztonságot sugároz. Magára irányítja és megtartja a páciens figyelmét, erősíti az ént és az önkontroll érzetét. Emellett a ló kommunikációs partner is: fejleszti a szociális készségeket. A terápia során jól használható jellemzője még, hogy „viselkedéses tükörként” funkcionál, ami azt jelenti, hogy hűen tükrözi lovasa lelkiállapotát, annak legkisebb rezdüléseire is azonnal reagál.
A ló-mediált pszichoterápiával jelentős pozitív változásokat értek el többek között különféle magatartászavarokkal küzdőknél, szorongásos zavarok, személyiség- és viselkedészavarok esetén, affektív kórképekben szenvedőknél, szenvedélybetegeknél.
A tiszadobi Gyermekvédelmi Központ vezetője, Illésné Áncsán Aranka több mint két éve taníttatja lovagolni az állami gondozott gyerekeket. Ebben az otthonban nagyon sok nehezen kezelhető, enyhébb vagy súlyosabb magatartászavarokkal küzdő gyereket nevelnek.
2006 őszén a Nyíregyházi Fedeles Lovarda vezetője, Pócsik Gábor felajánlotta az otthonnak, hogy ingyen lovagolhatnak nála a fiatalok. Persze a gyerekek nem csupán lovagolnak, hanem elvégeznek mindenfajta feladatot a lovak körül, mint például a lovak befogása, ápolása, felszerelése. Emellett gyakran besegítenek az etetésnél, az istálló és lovarda kitakarításánál is.
Eleinte a legsúlyosabb problémákkal küzdő növendékek jártak a lovardába heti 1-2 alkalommal. A gyerekek nagyon hamar rájöttek arra, hogy a lovak közelében csak fegyelmezetten, higgadtan viselkedhetnek, különben saját magukat sodorják veszélybe. Néhány alkalom után pedig az is világossá vált számukra, hogy ha meg akarnak tanulni lovagolni, illetve ha biztonságban akarják érezni magukat a lovon, figyelembe kell venniük azt az élőlényt is, akinek a hátán ülnek, és nem tekinthetnek rá úgy, mint egy élettelen eszközre. Emellett figyelniük kell az oktatóra – és hallgatniuk is kell rá, csak így tudnak eredményt elérni. A Gyermekvédelmi Központnak ez óriási lehetőség volt, a gyerekek még ma is rendszeresen járnak Nyíregyházára.

Egy évvel később azonban még nagyobb vágya teljesülhetett az otthonnak: sikerült három saját lóra szert tenni. Már több éve gyűjtögetett az intézmény egy saját hátasra, de valahogy csak nem akart összegyűlni a pénz, pedig a hely, az istálló már adott volt, mivel évekkel ezelőtt pónikat tartottak itt.
2007 augusztusában azonban megérkezett Tim Cope, egy ausztrál kalandor, aki már több mint három éve úton volt három lovával. Mongóliából indult lóháton Magyarország felé, a célja az volt, hogy átélje a nomád népcsoportok vándorlását, megismerje életmódjukat.Tiszadobon is megszállt egy éjszakára, a lovait pedig a Gyermekvédelmi Központ szállásolta el. Már ekkor nagyon megtetszett Timnek a tiszadobi környezet, később még többször visszajött videofelvételeket készíteni, fotózni – és egy fantasztikus előadást tartani a gyerekeknek az útról. Az utazás ünnepélyes befejezése Ópusztaszeren zajlott, ahová a gyermekotthon lakói is hivatalosak voltak. Tim az ünnepség végén elmondta, hogy az út igazi hőseit, a lovakat itt hagyja Magyarországon, mert már nem tudja magával vinni őket – de eladni sem akarja, mert mint mondta, az ember nem adhatja el a barátait. Végül bejelentette, hogy a Tiszadobi Gyermekvédelmi Központnak ajándékozza a három lovat, mivel tudja, hogy az intézmény már régóta szeretne saját hátast növendékeinek.
A gyerekek öröme leírhatatlan volt. Ennél csak akkor voltak boldogabbak, amikor egy héttel később a három ló megérkezett Tiszadobra. Hamar megszokták a helyet, megnyugodtak a sok izgalom után, és pár nap múlva már teljesen otthon érezték magukat. Nemsokára egy nagy legelőt is kialakítottak nekik, ahol eleget mozoghatnak, és szabadon legelészhetnek.
Az otthon az összegyűjtött pénzt felszerelésekre tudta költeni, emellett adományként is kapott nyergeket és kantárokat Lóska Jánostól, a Magyar Lovasturisztikai Szövetség elnökétől (aki egyébként is nagyon sokat segít az intézménynek, hogy a lovakkal minden „rendben menjen”). Így két héttel a lovak megérkezése után elkezdődhetett a munka – s ők minden várakozást fölülmúltak. Nem csupán alkalmasak új feladatukra, de nagyszerű terápiás lovak. Nyugodtak, jóindulatúak, kitűnő természetűek.
A gyerekek rövid idő alatt nagyon megszerették őket, és mára rengeteget tanultak tőlük. Elsősorban fegyelmezettséget, önkontrollt, felelősségérzetet, kötelességtudatot (mely jellemzők sok esetben hiányoznak ezeknél a gyerekeknél), továbbá kitartást, együttműködést, céltudatosságot. A lovaglás, a lovakkal való foglalkozás emellett fejleszti gondolkodásukat, figyelmüket (néhány gyerek szinte teljesen képtelen volt figyelme összpontosítására). Fejlődik kommunikációs készségük, kapcsolatteremtési képességük (a lóval, az oktatóval, a társakkal, környezetükkel). Türelmesebbé, nyugodtabbá válnak.
Fontos még, hogy a gyerekek így kellemesen és hasznosan töltik szabadidejüket, miközben sikerélményeket szerezhetnek. Növekszik önbizalmuk (ami szinte valamennyi növendéknél gondot jelent), bátorságuk, ügyességük és fizikai erőnlétük. Emellett bővül élmény- és tapasztalati körük, új ismereteket szereznek.
Szert tehetnek a hatékony önérvényesítés képességére, miután megtapasztalják, mely viselkedésformákkal érhetik el céljaikat, és melyek nem alkalmasak rá. A lovakkal szemben sem a passzív visszahúzódás, sem az agresszió nem vezet eredményre, ezek a fiatalok pedig többnyire csak ezeket ismerték.
A gyerekek a lovaglás hatására jelentős emocionális fejlődésen mennek keresztül. Megélhetik a feltétel nélküli elfogadást, ami nagyon sok állami gondozott gyerek életéből hiányzik.
Természetesen a lovaglás, a lovakkal való foglalkozás nem lehet kizárólagos terápia. Önmagában nem oldja meg az állami gondozott gyerekek problémáit, nem szünteti meg egy csapásra magatartászavarukat. De kétségkívül hatalmas segítség, és nagyszerű kiegészítése lehet más jellegű terápiáknak. Sajnos azonban csak akkor működik, ha a gyerek érdeklődik iránta, szeretne vele foglalkozni. A Gyermekvédelmi Központban sok olyan gyerek, fiatal van, aki nem akar, nem mer lóra ülni. Ám így, hogy az intézmény saját lovakat tart, ezekre a növendékekre is jó hatással lehetnek az állatok. Ők is elidőznek néha a lovaknál, megsimogatják őket, megnéznek egy-egy lovas foglalkozást.
Idővel egyre több gyerek kezdett el lovagolni tanulni a tiszadobi gyermekotthonban. Vannak, akik egy idő után abbahagyták, néhányan csak időnként lovagolnak egy kicsit. De akadnak olyanok is szép számmal, akik annyira megszerették, hogy az első alkalomtól kezdve folyamatosan járnak. Akkor is mennek, ha éppen nem lehet lovagolni, csak segíteni a lovak körül. Néhányan közülük mára igazi lovasokká váltak, és a rajtengedély-vizsgára készülnek.
Fantasztikus élmény nézni ezeket a gyerekeket lovaglás közben. Akikkel régebben nem lehetett bírni, akik soha nem tudtak viselkedni, agresszivitásukkal, dühkitöréseikkel nem tudott mit kezdeni környezetük, most átszellemült arccal ülnek a lovon, fegyelmezettek, komolyak, büszkék – és közben nagyon jól érzik magukat, élvezik a lovaglás minden pillanatát…
Forrás: napidoki.hu

2011. március 30., szerda

Álmaink


színen az összes szereplő, Magyar Lacit és Lakatos Lacit kivéve

Szereplők:

  1. Zsigó Krisztián
  2. Varga Andor
  3. Algács Anikó
  4. Orgován Márton
  5. Jónás Klári
  6. Jóni Dávid
  7. Rostás Roland
  8. Berki Misi
  9. Jóni Klaudia
  10. Boros Magdi

Bevezetés

Mindenki a babzsákokon, vagy mellette a földön ül, Krisztiánt nézik, hallgatják, vele együtt énekelnek: Caramel: Gyermekként álmodtam és ….

Magyar Laci bejön oldalról: Nagyon szép volt ez a dal, ilyen jó hangulatban jobban esik majd az elalvás is! Mindenki menjen a saját szobájába, gyerekek, mert kapcsolom a villanyt! Takarózz be Marcikám! Ejnye, Klárika! Miért nincs huzat a párnádon? Tessék szépen felhúzni! Na, várj, segítek, jó?

A gyerekek kezdenek elcsendesedni, mindenki elhelyezkedik, fekszik, csend van.

Magyar Laci: Aludjatok jól gyerekek, álmodjatok szépeket!

1. (Andor -)

Laci lekapcsolja a villanyt, megszólal egy halk, nyugtató zene, kb. 15 másodpercig szól, majd hirtelen égzengés, csattogás. Andor dobálja magát álmában. Bejön Klaudia, Roli és Misike, odakuporodnak az ágya mellé.

Lakatos Laci részegen tántorogva, ordítva jön be hátulról. A fény Andort világítja meg és mellette Misikét és Rolit, de látható az is, ami még a színpadon történik.

Lakatos Laci: Erzsi! Hol a bánatban vagy? Éhes vagyok! Hozzál valamit enni! Minek van itt ilyen átok sötét?

Klaudia: Csendesebben már, ne ordíts, alszanak a gyerekek!

Laci: Kuss legyen! Hozzad már azt a kaját, hányszor mondjam?! Laci lökdösi, rángatja Klaudiát, aki elbotlik. Laci tovább cibálja

Klaudia: Hozom, csak ne ordíts, felébreszted a kicsiket!

Andor: Apa, ne bántsd anyát!

Roli, Misike: Apa, ne!

Laci Klaudiát rángatva balra kimegy a színről, a kicsik is kimennek, Andor visszafekszik, tovább hánykolódik, majd a csendes, nyugtató zenére megnyugszik.

2. (Marci +)

Halkan szól a zene, 10 másodperc után váltás van a zenében, latin tánczene szó, amely egyre felerősödik. Marci felkel az ágyból, táncolni kezd, Anikó csatlakozik hozzá, együtt táncolnak. A zene végén hangszóróból éljenzés, taps. A gyerekek visszafekszenek az ágyba, ismét halk zene szól, mindenki békésen alszik.

3. (Klári -)

Ismét hangos, nyugtalanító zene, zajok? Hangos, erőszakos kopogás a hangszóróból. A fény Klárit világítja meg, aki láthatóan nyugtalanul alszik, hánykolódik. Klaudia odaül mellé Misikével és Rolival, simogatja Klári fejét, csitítgatja.

Laci a kopogás után bejön balról

Laci: Jó reggelt kívánok, anyuka! Megjött a gyerekek beutaló határozata, intézetbe kell vigyük őket! Ne akadályozza a munkát, segítsen őket kivinni a kocsihoz!

Klaudia: De hát arról volt szó, hogy még nem viszik el őket! Holnap már lesz villanyunk és tűzifát is szerzünk valahonnan!

Laci: Gyertek gyerekek, mennünk kell! Megfogja a kicsik kezét, Klaudia Klárikával megy utánuk, de Klári kintről visszaszalad, visszaveti magát az ágyra.

Klári: Anya, én nem megyek sehová! Itthon akarok maradni! Megszólal a zene halkan, lassan Klári is megnyugszik. A kellemes zene felerősödik, kb. 10 másodpercig szól, hangosan.

4. (Anikó +)

A fény Anikót világítja meg, aki mosolyog álmában. Közben Roli, Misike, Andor, Klári, Marci, Dávid, Klaudia és Magdi beülnek az iskolapadba. Anikó felkel és bemegy az órára.

Anikó: Jó reggelt Gyerekek! Ki ma a hetes? Jelentést kérek!

Roli: Tanárnéninek jelentem, az osztály létszáma teljes, nem hiányzik senki!

Anikó: Köszönöm Rolika! Üljetek le, és figyeljetek! Ma egy különleges állatról fogunk tanulni. Ez az állat a vízben él, és azt szoktuk róla mondani, hogy kedves és az ember jó barátja. Mit gondoltok, mi ez az állat?

Mindenki jelentkezik.

Anikó: Misike!

Misike: Szerintem a delfin.

Anikó: Úgy van, a delfin! Nagyon okos vagy. Na, lássuk csak, ki mit tud a delfinről?

Ki tudja megmondani, hogy mivel táplálkozik a delfin? Magdika!

Magdika: Szerintem halat eszik.

Anikó: Igen, jól tudod. Klárika! Szerinted miért mondjuk azt, hogy a delfinek nagyon okosak?

Klárika: Mert hangok alapján tájékozódnak és nevek szerint is megkülönböztetik egymást. Azt is hallottam, hogy beteg gyerekeknek is tudnak segíteni abban, hogy meggyógyuljanak.

Anikó: Úgy látom, hogy nagyon sok mindent tudtok a delfinekről. Szeretnétek élőben is látni delfint?

Mindenki: Igen, igen!

Anikó: Rendben, akkor hamarosan elmegyünk az állatkertbe, és megnézzük a delfineket!

Mindenki: Hurrá, jaj, de jó!

Elsötétedik a szín, a főszereplők visszafekszenek, a többiek kimennek a színről, Roli és Misike balra, Klaudia és Magdika jobbra.

Kellemes zene szól, a fény Dávidra vetődik, aki szépet álmodik, de hirtelen felriad, felül az ágyán.

5. (Dávid -)

Dávid: Apa! Anya! Jaj, anya, hová tűntetek? Csak álmodtam… Hát, mégis meghaltatok, nem vagytok itt velem, megint itt hagytatok! Nem akarok egyedül lenni! A szüleimet akarom! Nem akarok gyerekotthonban élni! Anya!

Közben Klaudia, Magdika, Misike és Roli átmennek a színpad másik oldalára. (Dávid mögött mennek át, hogy ne legyenek háttal a nézőtérnek, amikor beszélnek hozzá.)

Misike elmegy Dávid mellett, megsimogatja a fejét, továbbmegy.

Klaudia: Ne sírj, nem vagy egyedül!

Magdika: Látod, én sem sírok, pedig nekem is rossz!

Rolika: Meglátod, jó lesz itt! Jössz játszani?

A színpad ismét elsötétedik, Dávid visszafekszik, elalszik.

6. (Klári +)

Szomorú, lágy zene, ami hamarosan vidámabbra vált. A fény Klárikát világítja meg. Rolika és Misike egy piros futószőnyeget gurít végig a színpadon. Lacinál mikrofon, közben szól a zene.

Lakatos Laci: És most jöjjön az idei tavaszi kollekció legújabb darabja. Igen, ismételten a vidám színeké a főszerep! Világhírű modellünk Párizsból érkezett haza, kifejezetten azért, hogy Önöknek megmutathassa ezt a szép darabot!

Klárika végigsétál a színpadon, tesz néhány tánclépést, visszasétál a szőnyegen. A hangszóróból taps, bravó, bravó bekiabálások. A hangok halkulnak, Klárika visszafekszik a helyére.

7. (Anikó -)

Egyre hangosodó, szomorú zene szól, néhány hangos zaj, csattanás. A színpadra bejön Klaudia. Széket hoz a kezében, leteszi, majd ráül. A zsebéből gyógyszeres dobozokat vesz elő, szétszórja a szék mellé. A fény Anikót mutatja, aki rosszul alszik, majd felébred. Meglátja a széken eszméletlenül fekvő Klaudiát. Odaszalad hozzá, közben észreveszi a földön szétszórt gyógyszeres dobozokat, egyiket-másikat felveszi, nézi. Kiabál, közben Klaudia fejét simogatja.

Anikó: Anya, mi van veled? Jaj, anya, mit csináltál? Istenem, segítsen valaki! Mentőt!

Elsötétedik a szín, Anikó visszafekszik, láthatóan rosszul alszik, dobálja magát. Közben Klaudia összeszedi a gyógyszeres dobozokat, kimegy, a széket is kiviszi.

8. (Andor +)

Halk, lágy zene szól, ami lassan átvált a break zenére. A zene egyre hangosabban szól. A fény Andort világítja meg. Bejön Roli, Magdi, Misike, táncolnak. Közben Marci is csatlakozik hozzájuk, majd a végén Andor is.

Tánc.

9. (Marci -)

A tánc végén Andor és Marci visszafekszenek a helyükre, a többiek kimennek oldalra.

Még folytatódik halkan a zene, majd dörgés, csattogás. Misike és Roli visszamennek a színpadra. A fény Marcit világítja meg. Roli és Misike ébresztgeti Marcit.

Roli: Marci! Marci! Éhes vagyok és félek is! Együnk valamit Marci!

Marci: Nincs itthon semmi, nem tudok nektek mit adni!

Roli: Hol vannak anyáék? Mikor jönnek már?

Marci: Nem tudom, de biztos haza jönnek valamikor! Ne nyafogjatok, feküdjetek szépen vissza!

A kicsik kimennek a színpadról, Marci visszafekszik.

10. (Dávid +)

Kellemes, vidám zene szól, mint valami lovasversenyen. A fény Dávidot mutatja, aki láthatóan szépet álmodik, mosolyog, majd felül. Fejére teszi a lovaskobakot, hóna alá veszi a nyerget és előre jön. A közönségnek beszél.

Dávid: Ez a lovaglás most nagyon jó volt! Pajkos gyönyörűen ment, még vágtattunk is! Egyszer úgyis híres lovas lesz belőlem! Megnyerem az összes versenyt és saját lovat veszek magamnak!

Magyar Laci jobbról bejön, odamegy Dávidhoz.

Árpi bácsi! Árpi bácsi! Találtam egy szép verset, meg tetszik hallgatni? Egy kiscsikóról szól, az a címe, hogy Mirza! Simon István írta.

Dávid elmondja a verset, majd visszafekszik.

Befejezés

Minden gyerek alszik, csend van, majd bejön Magyar Laci.

Magyar Laci: Gyerekek! Jó reggelt! Ébredezzetek, mert hamarosan indulni kell az iskolába.

Klárika: Máris kelni kell? Olyan érdekes dolgokról álmodtam, Árpi bácsi!

Magyar Laci: Majd később elmeséled, jó, Klárikám? Most bekapcsolom nektek a zenét, hátha gyorsabban megy a felkelés…

Kifelé tart, közben odamegy a magnóhoz, úgy tesz, mintha bekapcsolná.

Krisztián már korábban felült az ágyán, most kezébe veszi a gitárt és énekelni kezd.

Krisztián: Múlnak a gyermek évek, nincs visszaút…

Mindenki bejön a színpadra, leülnek, mint a darab elején. A refrénnél mindenki feláll, együtt éneklik a dal végét.

A zene végén mindenki meghajol, együtt, kézfo

2011. március 28., hétfő

Tiszadobi gyermekek előadásaDebrecenben


agyarországon megközelítőleg 20 ezer gyermek él a családjától elszakítva, gyermekotthonokban, vagy nevelőszülőnél.

A gyermekotthonokban nem árva gyermekek élnek, többségének van családja. Annak, hogy ezek a gyermekek nem élhetnek otthon, legfőbb oka a szegénység.

A szegénység, ami kilátástalanná teszi az emberek életét. A szegénység nem csak azt jelenti, hogy nincs mit enni. A tehetetlenség dühöt, agressziót, alkoholizmust szül. Ennek a helyzetnek legnagyobb vesztesei pedig a gyermekek, akik semmiről sem tehetnek.

A gyermekotthonokban nincsenek nyugodt éjszakák. A gyermekeket nyomasztó álmok gyötrik, melyekben megjelennek az elszenvedett pillanatok.

Néha azonban szépek az álmok. Ilyenkor boldog felnőtt életet álmodnak maguknak….

2011. március 27., vasárnap

2011. január 20., csütörtök

Egy kiállítás


A mi meséink

Alkotások a nyomor széléről

– kiállítás –

2011. január 19-28.

Debreceni Egyetem Élettudományi Centrum

Debrecen, Egyetem tér 1.

A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.






A kiállítás témája: mélyszegénységben élő roma gyerekek illusztrációi cigány mesékhez

Megnyitó – 2011. január 20-án 10 óra

A megnyitó után beszélgetés az Egyetemi Templomban a kiállításról, az alkotókról, cigányságról, szegénységről, kirekesztettségről

Kérjük, hogy aki szeretne résztvenni a beszélgetésen, jelezze a lenti elérhetőségek valamelyikén!

Beszélgetőpartnerek:

L. Ritók Nóra, Igazgyöngy Alapítvány

Illésné Áncsán Aranka, Tiszadobi Gyermekotthon

Igazgyöngy Alapítvány

A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.

projektje

További információ:

Esélyek Háza

E-mail: hajdubihar@eselyh.hu

Telefon: 52/537-111, 20/276-1151