Kétszázezer veszélyeztetett gyermek Magyarországon

Magyarországon körülbelül húszezer gyermek él gyermek- vagy lakásotthonokban, illetve nevelőszülőknél gyermekvédelmi gondoskodásban. Számuk évről évre növekszik. A gyerekek fele 11 és 18 év közötti, tehát éppen problémás korban lévő tinédzser. A kérdéskört a hírtTV Iskolapélda című műsora járta körbe.

Jelenleg 604 gyermekotthon található hazánkban, az állami támogatás a mindennapi igények mindössze 30-40 százalékát fedezi. A gyermekek átlagosan 5 évet töltenek el egy otthonban. Az általános iskolával egybekötött oktatást intézményen belül végzik, rájuk az ott dolgozó pedagógusok különösen nagy befolyással vannak, hiszen ők alakítják világképüket. A gyerekvédelmi gondoskodásban élők háromnegyede serdülő, akik könnyen befolyásolhatóak és könnyebben tévednek rossz útra is.

A hírTV Iskolapélda című műsorában három szakember, Illésné Áncsán Aranka, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat gyermekvédelmi központjának vezetője, Apáthy Judit, a Kul Alapítványvezetője és Bozsoki Róbert, a Hűvösvölgyi Gyermekotthon igazgatója tárta fel a probléma gyökereit.

Ki is a veszélyeztetett gyermek?
Bozsoki Róbert elsőként arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg körülbelül kétszázezer veszélyeztetett gyermek él Magyarországon, és tíz százalékuk él állami gondoskodásban. Ebbe a kategóriába alapvetően azok tartoznak, akik alkoholista, züllött vagy krónikusan beteg szülő gyermekei, esetleg felbomlott, és ezáltal talaját vesztett család elhanyagolt utódai. Szintén ide tartoznak azok a bölcsődékben, óvodákban és iskolákban tartósan kirívó magatartású, neurotizálódott serdülők, illetve a tanulásban lemaradt, túlkoros gyermekek is.
A Hűvösvölgyi Gyermekotthon igazgatója ugyanakkor kitért arra is, ismeretségi körében olyan családok is találhatóak, ahol a szülők 9 gyermeket nevelnek 26 négyzetméteren. Nemcsak nevelik, iskolába járatják és etetik őket, még lehetetlen körülmények között is – jegyezte meg.
Illésné Áncsán Aranka, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat gyermekvédelmi központjának vezetője szerint a veszélyeztetett gyermekek száma stagnál. Magyarázatképpen hozzátette: az 1997-es gyermekvédelmi törvény megalkotása után felálltak azok a gyermekjóléti szolgálatok, melyek komoly szakmai tevékenységének köszönhetően a gyermekek egy része otthon tudott maradni, különböző családi támogatás segítségével. Kiemelte azt is, hogy az intézmények látókörébe azok is bekerültek, akiket az előző struktúra alatt nem tartottak volna veszélyeztetettnek. Véleménye szerint, - melyet Bozsoki Róbert is megerősített - a gyermekvédelem a szociális prioritások végén kullog.
Regionális eloszlások: a gyerekek leképezik a társadalmi problémákat
Regionális szinten is komoly különbségeket lehet felfedezni, és az eloszlások egy az egyben leképezik az ország helyzetét. Nem meglepő módon Borsodban, a Hajdúságban és Szabolcsban található a legtöbb gyermekotthoni ellátásra szoruló. Míg Vas megyében néhány százat tartanak számon, addig Szabolcsban mintegy kétezret. A Hűvösvölgyi Gyermekotthon vezetője is megerősítette a számadatokat. Mint mondta, a fővárosiak száma nem emelkedett, sőt valamelyest csökkent, ezért számos ilyen intézményt szüntettek meg az elmúlt években.
Kitörési lehetőségek
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat gyermekvédelmi központjának vezetője a korosztályi problémákról is beszélt. Kifejtette: a törvény szigorodásának köszönhetően az egyre magasabb korosztályból érkeznek a gyerekek, akik már devianciával érintettek, azaz bűnelkövetők voltak. „Sokkal nehezebb velük dolgozni” – ismerte el a szakember.
Éppen ezen a helyzeten kíván segíteni a Kul Alapítvány. Vezetője, Apáthy Judit a részletekről szólva úgy fogalmazott, elsősorban az intézményben élő fiatalokat a családban nevelkedőkkel próbálják összekapcsolni. Táborokat és egyéb más programokat szervezünk számukra – fűzte hozzá, rámutatva: egy-egy életvezetési klub, és a rendszeres foglalkozások segítségével kijöhetnek ugyanis a rejtett tehetségek.
Ezeknek a gyerekeknek rendkívül kevés kitörési pontjuk van az életben, ezért kell mindent megadnunk számukra, és ki kell deríteni, kinek, mihez van érzéke, kit, mi érdekel, és mi felé lehet elindítani – erősítette meg a Kul Alapítvány vezetőjének gondolatait Bozsoki Róbert, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanulás segítségével akár 24 éves koráig is a rendszeren belül tudják tartani a gyerekeket. Ennyi idő pedig elég ahhoz, hogy két, akár három szakmát is elsajátítsanak. A szakember szerint azonban a legtöbbjükből hiányzik a kitartás, ezért is van szükség ilyen alapítványi segítségre. Az elmúlt időszak eredményei szerint valóban így van, hiszen több pozitív példát is lehet említeni. A Kul Alapítvány támogatta ugyanis többek között Oláh Ibolyát, aki a Megasztár győztese volt néhány éve Magyarországon.

Pedagógus Napon

Az iskola megbetegíti a gyerekeket - interjú Vekerdy Tamás pszichológussal
Vekerdy Tamás szerint a mai magyar iskolát az épülettől az írástanításig gyerek nélkül találták ki. Ha a diák túl jól alkalmazkodik elvárásaihoz, megbetegedhet. Nincs értelme a rohanásnak, a tananyag bebiflázásának, mert annak jórészét úgyis elfelejtjük. Persze vannak azért jó példák, gyermekközpontú iskolák is Magyarországon.
Balla István
2007. szeptember 3. 03:00

Az ismert pszichológus, oktatáskutató szerint a mai magyar iskola számos dolgot nem tud a gyerekekről, s nem is kíváncsi rájuk. Vekerdy Tamás úgy véli, amit régebben a tanítónők ösztönösen tudtak a kisdiákokról, már elfelejtettük, amit pedig a tudomány ma már egzaktan tud a gyerekről, még nem jutott el az iskolákba. Így egy sor olyan dolog történik a nevelés-oktatás során, amely nem veszi figyelembe a gyerekek testi-lelki fejlettségét. A Pedagógiai Alternatívák Központjának vezetője egyik könyvének azt a címet adta: „Az iskola betegít”.

Hogyan betegít az iskola? Mondana erre példákat?

Kedvenc példám az írástanítás. Amikor a régi tanító néni írni tanította a gyerekeket, azt mondta: „Kisfiam menj haza, kérj édesanyádtól újságpapírt, terítsd ki a konyhakőre, és a legvastagabb postaironnal kerekíts rajta!” Így kezdődött az írástanítás. Mára elfelejtettük a nagy papírokat, a palatáblát, és még az elemi iskolások füzeteinek sorközét is összenyomtuk és belehúztunk még két sort, mint a gyorsírófüzetbe. A gyerekek kezébe tűhegyes HB-s ceruzát adtunk, ezzel kell beraknia a kis kampóit arra a hihetetlenül pici helyre. (Vigyázva arra, hogy meg ne nőjön az a kampó a sor vége felé!) Évekkel ezelőtt a kéz funkcionális anatómiájával foglalkozó szakemberek megállapították, hogy a régi tanító néninek volt igaza. A kisgyerek kézfeje nincs kész a háromujjas ceruzafogásra. (Egy friss magyar vizsgálat szerint a hatodik életévét betöltött gyerekek 93 százalékának, a hétévesek 83 százalékának nincs kész a keze erre.) Mégis sok helyen az iskola kiadja a jelszót: „Karácsonyra ír-olvas a gyerek!” Márpedig, ha ezt erőltetjük, görcsös lesz az írásuk, és megnehezíti a biztos íráskészségük kialakulását.

Vagy egy másik példa. A gyereknek azért „nagy a feje”, mert kifejlett felnőtt agyveleje van. Tüdőlebenyeinek felszíne viszont ötöde a felnőttének. Tehát a gyerekszervezetnek egyötödnyi tüdővel kell ellátnia a felnőttével egyező méretű agyat. Ez csak akkor lehetséges, ha az a kisdiák négy-öt órát rohangál és üvöltözik a szabad levegőn. Az iskolában viszont rendesen kell ülni, netalán még a szünetben sem lehet kimenni az udvarra, mert ott sár van. Csak csendben, párosával lehet sétálni a példátlanul szűk folyosón. A gyerek folyamatos oxigénhiányos állapotban van az iskolában.

A lányok jobban alkalmazkodnak

Miért a kisfiúkat szokták „rosszabbnak”, elevenebbnek mondani a tanítók? A lányok jobban alkalmazkodnak az iskolához?

Valóban mondják, hogy a kislányok aranyosak, kedvesek, jók, öröm velük dolgozni. A fiúk ostobák, agresszívek, gonoszak, kínszenvedés velük együtt lenni. Nemes Lívia és munkatársai ugyanakkor kimutatták, hogy a lányok között nagyobb arányban fordul elő iskoláskorban pszichoszomatikus - fejfájással, szédüléssel, szemkáprázással, hányingerrel, gyomorfájással, hasmenéssel járó - megbetegedés. (Pedig tudjuk, hogy az iskola hatásai nélkül a fiúk mindig betegebbek, mint a lányok. Már születéskor kicsit több fiú hal meg, aztán is mindig többen vannak az orvosnál, kórházban, pszichológusnál, a nők tovább is élnek.)

Ha jobban alkalmazkodnak az iskolához, felveszik annak „ritmusát”, akkor mi az oka ennek?

A lányok látszólag valóban jobban alkalmazkodnak az iskolához. Jók, szorgalmasak. A baj épp az, hogy túl jól teljesítenek. Egy olyan iskolához alkalmazkodnak, amely, ha alkalmazkodnak hozzá, megbetegíti őket. Nem gyerekre szabott az egész iskola sem módszerében, sem felépítésében, sem időbeosztásában. Mi az például hogy 45 perces óra? Ilyen nincs. A kisgyerek 6-12 percig tud figyelni, és ez az idő lassan nő. (A zseniális tanító esetleg váltogatja az órai foglalkozásokat.) Ha viszont mesélek nekik, és utána esetleg el is játszhatjuk közösen a mesét, akkor már bent vagyunk 75 perce a teremben, és még pisilni sem ment ki senki. S ezeket lehetne sorolni a végtelenségig. A magyar iskola az épülettől az írástanításig gyerek nélkül van kitalálva.
Forrás: fn.hu